A robottechnológia nem megfoszt, hanem felszabadít

Az ember nem gép, hogy folyamatosan ugyanazt a mozdulatot ismételje gondolkodás nélkül, órákon át. Talán nincs is olyan gyerek, aki arról álmodik, hogy „ha nagy lesz”, majd egyhelyben áll, és fém vagy műanyagdarabokat rak be egy gépbe egész nap, órákon át. Mégis; az iparosodás óta eltelt 250 évben számtalan olyan munkakör jött létre (és tűnt el), ahol az illető dolgozónak lényegében a teljes munkája ebből áll(t). A munkaerő bőségesen rendelkezésre állt és olcsó volt, a technológia mai szemmel fejletlen és drága, az életszínvonal pedig alacsony, így a tömegek nem nagyon válogathattak, miből teremtik elő a megélhetést. Ahogy azonban a világ gazdasága fejlődött, mind több és több munkáskézre lett szükség, és a korábban alapértelmezett munkanélküliség helyét lassan mindenütt a munkaerőhiány vette át, különösen az utóbbi 2-3 évtizedben. Az emberek azonban ezzel ellentétesen fejlődtek, és az új meg új generációk mind inkább az önmegvalósítást lehetővé tevő, minél kreatívabb és kötetlenebb munkákat keresik, miközben az életszínvonal általános emelkedése miatt egyre kevesebben vállalnak egy munkakört csak a megélhetési kényszer miatt. Nyilván még bőven vannak ilyenek, itt csak társadalmi trendekről van szó.

A fenti helyzetben lévő korszakos ellentmondást elsősorban az automatizáció és a robottechnológia oldja fel, képes feloldani. Ezek azok a gépek, amelyek lényegében hibátlanul és fáradhatatlanul el tudják végezni ezeket a feladatokat, lényegesen csökkentve a munkaerőhiányt, és lehetővé téve az embereknek, hogy eredeti természetükhöz közelebb álló feladatokat lássanak el. Az automatizáció tehát a jelen helyzetben (ellentétben a lyoni takácsok idejével) nem megfosztja valamitől az embereket, hanem felszabadítja, kiemeli.

A monoton feladatok amúgy is jelentősen megterhelik a dolgozókat, mind fizikailag, mind szellemileg. Aki pedig fárad, az előbb utóbb-hibázik is; szerencsés esetben csak a selejtráta növekszik, de a balesetek gyakorisága is megnő a munkanapok végére. ☹ Még szerencse, hogy az ilyen munkákat gond nélkül robotokra bízhatjuk, ahogy az egyik ügyfelünk is tette. Nála két CNC-eszterga dolgozik majdnem folyamatosan. Az egyikben a „durva” megmunkálása zajlik egy autóipari alkatrésznek, a másikban a felület végső kialakítása. A munkadarabokat be kell tenni az egyikbe, onnan át a másikba, onnan pedig a szalagra, ahonnan összegyűjtik. Az „etetést” eddig egy kolléga végezte, de a munkájára máshol lett szükség, ezért egy robotkarra bízták a teljes műveletet.

Az ajtónyitásokat, a munkadarabok mozgatását is ez az egyetlen robotkar végzi, illetve vezérli, a két CNC-gép pedig folyamatosan működik. A művelet bonyolultabb, mint elsőre hangzik (az ember nem is tudja, hány „számítást” végez egy egyszerű mozdulat során), különösen, hogy egy tévesen beszerzett alkatrész miatt a teljes vezérlést végül a robot saját háttértárolójában programoztuk le, azóta is működik. Ami azonban a lényeg: a beruházás rég megtérült, és minden érintett boldogabb az új helyzettel, mint előtte volt. 😊